Opcióhoz való jog a szerződésben

opcióhoz való jog a szerződésben

Legal A vételi jog és a feltűnő értékaránytalanság Szerző: Dr.

Mit jelent a vételi jog?

A vételi jog és a feltűnő értékaránytalanság Igazán nem mindennapi esemény volt, amikor a Legfelsőbb Bíróság vezető bírái közzétették egymással vitatkozó cikkeiket, és egybehangzóan megállapították azt, hogy a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása terén - elsősorban a hiányos jogi szabályozás, de részben az eddigi megengedő bírói gyakorlat következtében is - jogalkalmazási bizonytalanság alakult ki, amelyet véleménykülönbség miatt a Legfelsőbb Bíróság sem tudott megszüntetni.

A vita jelentőségét fokozza, hogy a két vitacikkben megfogalmazott jogi vélemények különbözősége alapvetően a két szerzőnek a bíróság feladatát illető eltérő felfogásából fakad. A vita tárgyát képező kérdés konkrétan az, hogy a vételi jogot engedő szerződés megtámadható-e a vétel tárgyát képező dolog forgalmi értéke és vételára közötti feltűnően nagy értékkülönbség jogcímén.

Salamonné álláspontját az opciós szerződés és az annak alapján létrejövő adásvétel egységességével igyekszik alátámasztani, Wellmann pedig e két szerződés szétválasztására alapozza érvelését.

A vitatott kérdés a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása során merült fel, és Salamonné hangsúlyt is helyez arra, hogy a vételi jog alapítására egy hitelezési jogviszony keretében, zálogjog helyett kerül sor, és ezzel összefüggésben a vételi jog rendeltetésellenes használatát állapítja meg, Wellmann szerint azonban a vételi jog megítélése során nem releváns a biztosítéki cél.

Az előbbi formális, konzervatív, az utóbbi kreatív, aktivista szerepfelfogásként jellemezhető.

opcióhoz való jog a szerződésben

Úgy gondolom, hogy bár Wellmann álláspontja világosabbnak és következetesebbnek tűnik, tartalmilag Salamonné áll közelebb a probléma valós megoldásához. Ez a cikk azonban nem elsősorban a két vélemény valamelyike melletti állásfoglalás szándékával íródott, hanem a vitatott kérdés egyes elemeinek körbejárásával azt vizsgálja meg, hogy helyes-e maga a kérdésfelvetés.

opcióhoz való jog a szerződésben

Lehet-e a vételi jog, illetve az annak alapján létrejött adásvétel - általában és biztosítéki célú alkalmazása esetén különösen - a feltűnő értékaránytalanság címén érvénytelen? Összeegyeztethető-e a feltűnő értékaránytalanság hiányára vonatkozó követelmény a bírói gyakorlat által a biztosítéki célú vételi jog esetén megfogalmazott elszámolási kötelezettséggel?

Mennyire alkalmazható az elszámolási kötelezettség a vételi jog kapcsán, és miként függ össze a vételár meghatározásával, illetve miként különíthető el attól?

Végső soron pedig: milyen bírói hozzáállás lenne kívánatos a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásához? A vételi jog funkciója A vételi jog rendeltetésének tisztázása nélkül nem válaszolhatók meg sem a vételi jog biztosítéki opcióhoz való jog a szerződésben alkalmazásával kapcsolatos kérdések, sem pedig a feltűnő értékaránytalansággal és a körülmények változásával kapcsolatos kérdések.

A bírósági gyakorlatból és a szakirodalomból is úgy tűnik, hogy jogászi körökben nem igazán ismert, hogy a gazdasági életben mire szolgál a vételi jog.

A klasszikus felfogás modelljeként az az eset szolgál, amikor a vételi jog valamilyen egyedi vagy szűkösen rendelkezésre álló jószág megszerzésének lehetőségét biztosítja.

A vételi jog ilyen opcióhoz való jog a szerződésben ma is előfordul a magánszemélyek közötti kapcsolatokban, a gazdasági életben azonban nem tipikus.

A modern piacgazdaságra, normális körülmények között, a bőséges árukínálat a jellemző, a kívánt áruk rendelkezésre állnak és általában egymással széles körben helyettesíthetőek, azonban az ár jövőbeli alakulása bizonytalan. Opcióhoz való jog a szerződésben gazdasági életben ezért a vételi jogot alapvetően kockázatkezelési céllal, fedezeti ügyletként alkalmazzák: funkciója az, hogy segítségével kivédjék a kedvezőtlen irányú árváltozásokból adódó veszteségeket.

Emellett, mint minden fedezeti ügylet, a vételi jog is alkalmazható spekulatív célra, azaz az ilyen árváltozásokból nyereség elérésére. Bármelyik funkcióban alkalmazzák is, a vételi jogot alapító szerződés a bizonytalan jövőre irányul, és ezért szükségszerűen szerencseelemet tartalmazó, azaz spekulatív jellegű ügylet.

Mindkét fél vállalja annak a kockázatát, hogy az opció tárgyát képező dolog vételára számára előnytelen irányban fog változni. Ha árcsökkenés következik be, akkor az opció jogosultja nem fog élni vételi jogával. Az, aki az árnövekedés elleni védelem eszközeként alkalmazta az opciót, az alacsonyabb aktuális piaci áron fogja beszerezni a vételi jog tárgyát képező vagyontárgyat, az pedig, aki az árnövekedésből nyereségre kívánt szert tenni, kényszerűen belátja, hogy rosszul spekulált.

Ha viszont az árak emelkednek, akkor a kikötött alacsonyabb opciós vételár védelmet, illetve haszonszerzési lehetőséget biztosít a jogosult számára. A előzőekben írt alkalmazási módok mellett az elmúlt egy-két évtizedben, itthon, elterjedt a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása is. Ennek alapvető oka nem az volt, hogy a vételi jog természetét illetően igazán alkalmas lenne biztosítéki célú alkalmazásra, hanem az, hogy a felszámolási eljárás szabályai nem biztosították a zálogjog hatékony érvényesülését, azaz a zálogjoggal biztosított követelés megtérülését.

Bár óta a zálogjog felszámolási eljárás során való érvényesülésében alapvető változás következett bemég most is megejtően egyszerűnek tűnik az a megoldás, hogy a opcióhoz való jog a szerződésben egyetlen nyilatkozattal létrehozhatja az adásvételi szerződést, és ezzel egyúttal ki is vonhatja a vétel tárgyát az adós rendelkezése, valamint az adós elleni végrehajtási és felszámolási eljárás alól.

Emellett a bírósági gyakorlatban előforduló esetek alapján az is megállapítható, hogy egyes hitelezők számára vonzóvá teszi e jogintézmény alkalmazását az is, hogy az adós jogszabályi védelme sokkal alacsonyabb fokú, mint zálogjog alkalmazása esetén lenne.

Szolgáltatás és ellenszolgáltatás 1          A vételi jog tartalma Az opció alapján nyújtott szolgáltatás egyoldalú hatalmasság engedésében áll, amelynek alapján a jogosult az adásvételi szerződést létrehozhatja. Az opciós jog megszerzője lényegében biztosítást vásárol a számára előnytelen árváltozásból fakadó veszteség ellen, illetve megszerzi azt a lehetőséget, hogy az árváltozást saját javára hasznosítsa.

A vételi jog biztosítéki célú alkalmazása azonban e tekintetben sem tükrözi a vételi jog általános üzleti gyakorlatát. Ha opciós szerződés kapcsán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságát vizsgáljuk, akkor az opció értékét az opciós binárium stratégia 60 másodperc mértékével kell összevetni.

Wellmannak tehát igaza van abban, hogy a vételi jog fejében kínált ellenszolgáltatás nem az opciós vételár. Úgy gondolom azonban, hogy téved akkor, amikor azt mondja, hogy e vizsgálatban a vétel tárgya és annak ellenértéke semmilyen szerepet nem játszik.

A jogosult számára biztosított egyoldalú hatalmasság ugyanis nem akármilyen, hanem meghatározott tárgyú és tartalmú szerződés létrehozására terjed ki.

Amint erről már volt szó, mindkét fél csupán feltételezésekkel rendelkezik az árak jövőbeni változásának irányát, illetve mértékét illetően, és opcióhoz való jog a szerződésben feltételezés alapján állapítják meg az opció díját és az opciós vételárat.

Ha az opciót nyújtó fél azt gondolja, hogy a vevő által kínált vételár magasabb, mint amekkora az opció időtartama alatt a dolog piaci ára lesz, akkor szívesen engedi az opciót és nem is szab túl nagy árat érte, hiszen azt gondolja, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy az opciót ténylegesen lehívják, és veszteséget szenved el rajta. Ellenkező esetben viszont, ha azt gondolja, hogy a kínált vételár alacsonyabb, mint a várható piaci ár, akkor jelentősnek értékeli az opció engedésével elszenvedhető veszteség kockázatát, tehát az opció árát hogy bitcoin címet a magasabb kockázathoz fogja szabni.

Azaz minden más tényezőt változatlannak véve, minél alacsonyabb a vételár, annál értékesebb az opció eladási opció esetén pedig fordítva áll fen ez az összefüggés. Minél értékesebb az opció, azaz minél nagyobb kockázatot vállal a kötelezett, annál magasabb az opciós díj. Ennek megfelelően érvényes opció bármely áron való vásárlásra létrehozható. Vételi jog alapítható pl.

Formálisan igaza van tehát Wellmannak abban, hogy az opció alapján nyújtott szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságának vizsgálatakor az opció értéke és ellenértéke közötti viszonyt kell vizsgálni, de ha ennek a megállapításnak a tartalmát vizsgáljuk, akkor arra az eredményre jutunk, amit lényegében Salamonná állít, hogy - az opciós szerződés és az adásvételi szerződés szoros összefüggése miatt - a dolog forgalmi értéke és vételára közötti viszony meghatározó szerepet játszik abban, hogy az opciós szerződés alapján fennáll-e a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányossága.

A vételár meghatározása A szolgáltatás és ellenszolgáltatás témakörében még opcióhoz való jog a szerződésben kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Mind a két vitacikkben szerepel, hogy az opciós vételár az ún.

Bevezető helyett

Mindkét cikkből úgy tűnik, mintha a vételár meghatározásának ezek a módjai egyenrangú lehetőségek lennének. Ez azonban nem így van, a vételi jog nem lenne alkalmas az előzőekben leírt kockázatmérséklő, illetve spekulatív funkciójának betöltésére akkor, ha a vételár a vételi jog gyakorlásának időpontjában irányadó forgalmi értékkel egyezne meg. A vételi jog funkciójának megfelelően a gazdasági gyakorlatban szokásos megoldás az, hogy a vételi szerződés fixen rögzíti a vételárat.

Az olyan kikötés, amely a vételár megjelölése helyett egy módszer alkalmazását írja elő, amelynek révén az esedékesség vagy a szerződéskötés időpontjában a vételár meghatározása megtörténik, szinte kizárólag a biztosítéki célú vételi jogi szerződésekben fordul elő azokban, amelyek az utóbbi évek bírói gyakorlata alapján súlyt helyeznek arra, hogy a vételár legalább közelítsen a piaci értékhez.

A bírói gyakorlat a vételár meghatározásának módjaként még az olyan eljárást is elfogadja, amelyben a vételár meghatározására két lépcsőben kerül sor: először valamilyen módszerrel meghatározzák azt az árat, amelyen a jogosult a vételi jogát gyakorolhatja, majd pedig a vevő köteles a dolgot értékesíteni és az ennek során elért árral módosítják az eredeti ármeghatározást a többletet megkapja az eladó, a hiányt viszont meg kell térítenie.

Érdekes módon a bíróság szemet hunyt azon ellentmondás felett, hogy továbbértékesítésre csak a megvásárlást követően, az új tulajdonos által kerülhet sor.

Az elbírálandó kérdés azonban éppen az, hogy az ő tulajdonszerzésére vezető szerződés nem volt-e érvénytelen az abban szereplő vételárra tekintettel.

Cikk: A vételi jog és a feltűnő értékaránytalanság

A tulajdonjog átszállása a kockázatviselés átszállásával is jár, amellyel ellenkezik az a megoldás, hogy a további értékesítés eredményének függvényében visszamenőleg módosítsák az eredeti vételárat. Egy másik, ugyanilyen ügyben hozott ítélet indokolása megpróbál szembenézni ezzel a problémával, és ennek érdekében az elszámolási kötelezettséget a vételár-meghatározás részévé teszi.

Ezek a problémák átvezetnek a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásának speciális kérdéseihez, amelyeket a későbbiekben tárgyaljuk. A bírói beavatkozás korlátai Az adásvétel érvénytelensége feltűnő értékaránytalanság miatt A bírói gyakorlatban két fő tendencia figyelhető meg: az egyik, lényegében Wellmann felfogásával összhangban, a felmerülő problémákat a Ptk.

Az első megközelítés fő eszköze - a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének feltűnő aránytalanságára hivatkozva - az érvénytelenség megállapítása. Wellmann álláspontja szerint az opciós szerződésnek a vétel tárgyát képező dolog forgalmi értéke és vételára közötti feltűnően nagy értékkülönbség jogcímén való megtámadására alapvetően azért nincs lehetőség, mert a vétel tárgyát képező dolog és annak vételára nem az opciós szerződés, hanem az annak alapján létrejövő adásvételi szerződés alapján nyújtandó szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás.

A bírói gyakorlatban uralkodó álláspont szerint is a dolog vételára és forgalmi értéke közötti feltűnő értékaránytalanság esetén az opciós szerződés érvényes, de az adásvétel megtámadható. Véleményem szerint ez az álláspont helytelen, mert az opciós szerződés és az annak alapján létrejött adásvételi szerződés mesterséges elszakításán alapul, és ennek következtében nincs összhangban az opciós ügylet természetével.

Amint fentebb láttuk, az opció jogosultja abban az esetben fog élni vételi jogával, ha az árviszonyok ehhez kedvezően alakulnak, azaz, opcióhoz való jog a szerződésben így az aktuális piaci árnál alacsonyabb áron tudja megvenni a vagyontárgyat. Ha tehát a jogosult él a vételi jogával, akkor a kötelezett szükségszerűen veszít az hogyan lehet robotokkal pénzt keresni az opciókkal ügyleten.

Éppen ez alkotja a vételi jog lényegét. A vételi jog alapítója azt vállalja, hogy ha a másik fél él a vételi jogával, olyan feltételekkel is adásvételi szerződést köt, amilyennel az adott piaci körülmények között egyébként, az opció kényszere hiányában, nem kötne.

opcióhoz való jog a szerződésben

Az adásvételi szerződés feltételeinek az aktuális árviszonyokhoz való hozzáigazítása az opciót alkalmatlanná tenné funkciójának betöltésére, a jövőbeni árváltozások elleni védelemre, illetve azok hasznosítására; megfosztaná az opciót a lényegétől, attól, hogy a jogosult egyoldalú hatalmassággal rendelkezik arra, hogy az előre meghatározott feltételekkel létrehozza az adásvételi szerződést.

Ez ma­gának az opciós jognak a megszüntetését jelentené.

opcióhoz való jog a szerződésben

Az előzőekből világosan következik, hogy az opció és az annak alapján létrejövő adásvétel nem vizsgálható egymástól függetlenül. Az adásvételi szerződés nem egy önálló ügylet, hanem a vételi jog gyakorlása. Hogyan beszélhetnénk létező vételi jogról, ha az annak alapján létrehozott adásvétel megsemmisíthető lenne? A jogintézmény természetével összeegyeztethetetlen ellentmondást tartalmaznak azok az álláspontok, amelyek az érvényes vételi jog és az érvénytelen adásvétel kettősén alapulnak.

Carter edző - Fekvőtámasz

Logikailag csak az az elfogadható megoldás, hogy ha az opció érvényes, akkor annak alapján érvényes adásvétel hozható létre.

A vételi jogi ügyletnek tehát sem tipikus gazdasági funkciója, sem pedig jogi szerkezete és tartalma nem egyeztethető össze a vételi jog alapján létrejövő adásvételi szerződés feltűnő értékaránytalanság alapján való megtámadásának lehetőségével. A vételi jog érvénytelensége feltűnő értékaránytalanság miatt Az előzőekből adódik a kérdés, hogy opcióhoz való jog a szerződésben az adásvétel önállóan nem vizsgálható, akkor annak feltételei, az opciós szerződés részeként alapul szolgálhatnak-e megtámadásra.

Fentebb már tulajdonság opció volt róla, hogy az opciós szerződés tekintetében elvileg vizsgálható a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékarányossága, és ebben közvetetten, szerepet játszik a vétel tárgyának értéke és kikötött vételára is. Ha pl. Az opciós ügyletekkel kapcsolatban azonban általában abból kell kiindulni, hogy azok alapja a jövőbeli áralakulás bizonytalansága és a felek erre vonatkozó eltérő várakozása.

A felek kifejezetten erre a bizonytalanságra építik a szerződésüket, céljuk éppen az, hogy védekezzenek e bizonytalanságból fakadó kockázatoktól, illetve hasznot húzzanak abból. A kockázati szerencseelem az ilyen szerződések alapvető eleme. Mivel a jövőre vonatkozó, feltételezett áralakulás valószínűségét kellene megbecsülni, az ár-érték aránytalanság objektív megállapítása sokkal kevésbé lehetséges, mint az azonnali ügyletek esetén.

Erre leginkább akkor van lehetőség, ha a piacon elérhetők hasonló tartalmú opciók, és azok árai összehasonlíthatóak. Tudomásom szerint vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségének feltűnő értékaránytalanság címén való megállapítására irányuló kereset - a biztosítéki célú alkalmazás körén kívül - nem is került a bíróság elé, és remélhetőleg a bíróság mértéktartóan ítélne meg egy ilyen kérdést.

A releváns időpont A szerződés feltűnő értékaránytalanságon alapuló megtámadhatóságával kapcsolatos vita egyik alkérdése volt az, hogy a vételár tekintetében az értékarányosság fennállása, illetve hiánya az opció alapításának vagy gyakorlásának időpontjában vizsgálandó-e. A probléma abból opcióhoz való jog a szerződésben sajátosságból fakad, hogy az opció egy jövőbeni időpontra vonatkozik, ezért az opció alapján létrejövő adásvétel tartalmának rögzítése és a szerződés megkötése időben elválik egymástól.

Praktikusan pedig a problémát az okozza, hogy az az ár, amely a vételár meghatározásának, azaz az opciós szerződés megkötésének időpontjában még nem arányos, később az lehet, és fordítva. A Ptk. Ennek megfelelően Salamonné, mivel az opciós szerződés megtámadhatósága mellett érvel, annak időpontját tekinti relevánsnak; Wellmann szerint pedig a vételár és a forgalmi érték közötti viszony csak az adásvétel kapcsán vizsgálható, ezért az adásvételi szerződés megkötésének időpontja az irányadó.

A fentiekben kifejtett álláspontunk szerint az adásvételi szerződés nem szakítható ki az opciós ügyletből, annak feltételei önmagukban, az opció egyéb feltételeitől függetlenül nem értékelhetők, ezért az értékarányosság fennállása vagy hiánya kizárólag az opciós szerződés tekintetében vizsgálható.

E vizsgálat szempontjából tehát a releváns időpont az opciós szerződés megkötésének az időpontja. Figyelembe kell venni azonban, hogy a vételi jog a jövőre vonatkozik, ezért nem elegendő pusztán a szerződéskötéskor érvényesülő piaci árat tekinteni, hanem e mellett figyelembe kell venni a piaci árnak az ebben az időpontban előrelátható jövőbeli alakulását is. Éppen ennek bizonytalanságában rejlik a fentiekben hangsúlyozott kockázati elem, amely miatt a feltűnő értékaránytalanságon alapuló érvénytelenség jellemzően nem alkalmazható.

I. A szerződések osztályozása

Az opciós szerződés megkötésekor fennálló forgalmi érték mint minden más rendelkezésre álló releváns információ kiindulási alapként szolgál a jövőbeni áralakulásra vonatkozó spekuláció számára; a vételi jog gyakorlásának időpontjában fennálló ár - érték arányok pedig megmutatják, hogy végül is ki nyert az ügyleten.

A kötelezett mentesítése Salamonné azzal érvel amellett, hogy a vétel tárgyát képező dolog forgalmi értéke és vételára közötti feltűnően nagy értékkülönbség esetén már az opciós szerződés megtámadható, hogy ilyen esetben a jognak már azt meg kell akadályoznia, hogy az adásvételi szerződés létrejöhessen.

Wellmann erre azt válaszolja, hogy az adásvétel létrejöttének megakadályozására lehetőség van, azonban nem az opciós szerződésnek a Ptk.

A zálogjog hatályos jogunkban től vagyont is terhelhet floating charge.

Úgy gondolom, ez a válasz több okból sem helytálló. A bíróság a Ptk. Ez a szabály tehát egyáltalán nem nyújt orvoslási lehetőséget a két vitacikk által vizsgált esetekre, amelyekben a vételár meghatározása a vételi jogot alapító szerződésekben vagy egyáltalán nem a dolog valóságos forgalmi értékére tekintettel történik, vagy ha igen, akkor sem opcióhoz való jog a szerződésben meg a kettő egymásnak.

E mellett nem tűnik kívánatosnak az az ellentmondásos helyzet sem, hogy míg abban az esetben, ha a vételár meghatározása eredetileg jó volt, de az időközben bekövetkező változások miatt már nem megfelelő, a bíróság megakadályozhatja az adásvételi szerződés létrejöttét, abban az esetben viszont, ha a vételár meghatározása már eleve nem tükrözte a valós értéket, létre kell hozni az adásvételi szerződést, és csak ezt követően nyílik meg a megtámadás lehetősége.

Ez a megoldás ellentmond a Legfelsőbb Bíróság Salamonné írásában hivatkozott ítéletében foglaltaknak is, amely az előszerződéssel kapcsolatban éppen annak érdekében,; hogy elkerülje azt, hogy a megtámadás előtt létre kelljen hozni a feltűnő értékaránytalanságban szenvedő szerződést, megengedi a Ptk. Wellmann maga is kifejti, hogy az opciós szerződés közel áll az előszerződéshez, hiszen mindket­tőben meghatározzák a végleges szerződés illetve az adásvételi szerződés lényeges tartalmi elemeit, azonban a végleges szerződés illetve az adásvételi szerződés csak egy későbbi időpontban jön létre.

E hasonlóság ellenére nem oldja fel az ellentmondást álláspontja és a hivatkozott határozat között. Témánk szempontjából a Ptk. Úgy gondolom, hogy piacgazdasági körülmények között az ilyen tágan értelmezett mentesítési lehetőség általában sem elfogadható, mert a felek magánautonómiáját és a szerződéshez fűződő kötőerőt sértené. Ennek megfelelően a clausula rebus sic stantibus csak szűk körben érvényesülhet és ezért, különösen a gazdasági élet jogviszonyaiban, ezt a mentesítési lehetőséget csak kivételes esetekben szabad alkalmazni.

1 A vételi jog tartalma

A kifejezetten a körülmények jövőbeli alakulása körüli bizonytalanságon alapuló vételi jog sajátosságaival, ennek az intézménynek a gazdasági életben betöltött rendeltetésével pedig különösen nem lenne összhangban az árváltozás miatti mentesítés.

A biztosítéki vételi jog sajátosságai 1. Én ezzel szem­ben úgy gondolom, hogy egy jogintézmény megítélésénél - sem általában, sem pedig az egyes esetek kapcsán - nem hagyható figyelmen kívül az a gazdasági cél, amelynek érdekében alkalmazására sor kerül. A vételi jog biztosítéki célú alkalmazása alapvetően eltér a vételi jog szokásos funkciójától: míg a vételi jog klasszikus alkalmazásának alapvető eleme a spekulatív jelleg, a hitelezési biztosítékkal az ilyen jellegű kockázat, illetve nyereség összeegyeztethetetlen.

A vételi jog biztosítéki alkalmazásával kapcsolatos jogalkalmazási nehézségek éppen ebből az - intézmény nem rendeltetésszerű alkalmazásából adódó - ellentmondásból erednek.

A vételi jogi ügyleteket szinte minden szóba jöhető jogcímen támadták a bíróságok előtt: jogszabálysértő, jogszabály megkerülésére irányuló, jóerkölcsbe ütköző, színlelt, uzsorás, feltűnően értékaránytalan.

Nem tekinthető véletlennek azonban, hogy a bírói gyakorlatban a vételi jognak szinte kizárólag a biztosítéki alkalmazása fordul elő. A gyakorlatban felmerülő kérdések nem válaszolhatók meg helyesen önmagában az opciós, illetve az adásvételi szerződés szabályai alapján, a biztosítéki jelleg figyelembe vétele nélkül. A bírói gyakorlat elfogadja a vételi jog biztosítéki célú alapítását akkor is, ha erre zálogjog alapítása mellett kerül sor, feltéve, hogy a vételár a dolog tényleges forgalmi értékéhez igazodik, és a hitelező nem szerezheti meg a dolgot elszámolási kötelezettség nélkül.

Fontos hangsúlyozni, hogy a vételi joggal kapcsolatban, annak biztosítéki célú alkalmazását megelőzően, ezek a követelmények nem jelentek meg; a bírói gyakorlatban megfogalmazódott szempontok és követelmények jelentős része kifejezetten az ügylet biztosítéki jellegével függ össze, és opcióhoz való jog a szerződésben a biztosítéki célú vételi jogra alkalmazható.

Mit jelent a vételi jog és mikor használjuk? - Szép Ügyvédi Iroda

A következőkben ezért a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásával kapcsolatos bírósági gyakorlat egyes kérdéseit tekintjük át.

Szolgáltatás, ellenszolgáltatás? A hitelezési biztosítékok kötelmi vagy dologi jogosultságot alapítanak a hitelező javára.

  1. Opciók a hét hónapjára
  2. Bináris opciós kereskedelem 24

E biztosítékok hiányában a hitelnyújtásra vagy egyáltalán nem, vagy pedig csupán kedvezőtlenebb feltételekkel kerülhetne sor. Ezek a juttatások azonban nem értelmezhetők olyan szolgáltatásként vagy ellenszolgáltatáskéntamellyel szemben ellenszolgáltatás vagy szolgáltatás áll. A hitel és a biztosíték egymással szemben nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonyában állnak.

A biztosítéki jogosultságoknak nincs önálló értékük, nem eredményeznek gazdagodást a jogosult számára, kizárólagos rendeltetésük az, hogy megerősítsenek egy másik kötelezettséget. A kötelezettség szerződésszerű teljesítése esetén e jogokkal nem lehet élni, és ha megnyílik a kielégítési jog, akkor is csak olyan mértékben lehet azt gyakorolni, amilyen szükséges a hitelező követelésének kielégítéséhez.

Tehát másodlagos járulékos jogokról van szó és ebből a szempontból közömbös, hogy a járulékosság a törvény vagy a szerződés alapján áll-e fenn, bár a törvényi járulékosság nyilván sokkal erősebb védelmet nyújt az adós, illetve a biztosítékot nyújtó személy számára. Ennek megfelelően, a biztosítéki célú vételi jog első sajátossága az, hogy alapítása fejében nem kerül sor opciós díj, vagy egyéb ellenszolgáltatás kikötésére. Láttuk, hogy a vételi joggal kapcsolatban általában, annak spekulatív jellege miatt, eleve csak kivételesen kerülhet sor a feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenség megállapítására.

A biztosítéki célú vételi jog esetében - mint minden más biztosíték esetében - viszont fogalmilag kizárt a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányának a vizs­gálata és a feltűnő értékaránytalanságára alapozott meg­támadás.

Lásd még